A veszettségről
A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta zoonotikus fertőző betegség, ami szinte 100%-ban halálos kimenetelű agy- és gerincvelő gyulladást okoz emlősökben.
A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. A veszettség vírus eredeti gazdái a denevérek.
Az urbánus veszettségi forma esetén a betegség fő terjesztői a kutyák és a macskák. Ez a forma a kutyák kötelező veszettség elleni oltásával háttérbe szorult.
Az erdei veszettségnél a betegség fő terjesztője a vörös
róka, illetve más vadon élő húsevők. Magyarországon a 90’-es évektől alkalmazzák a táplálékba rejtett orális veszettség vakcinákat a rókák immunizálására.
A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést. Számos transzplantációs fertőzésről is beszámoltak.
A lappangási időt befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertől való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni.
A tünetek fajonként változatosak lehetnek:
Kutyáknál a veszettség főbb tünetei: nyálzás (nyálcsorgás), lógó állkapocs, széjjeltérő kancsalság, viselkedészavar (agresszió), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kő, kavics, fadarab) lenyelése, majd nyelészavar, nagyon jellegzetes rekedtté váló hang, víziszony, ugyanis a bénulások előtt a nyelés, amelyet reflexszerűen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz).
A betegség „szabályos” formájában három szakaszt különböztethetünk meg:
Az első, nagyjából 1/2-3 napig tartó időszakban megváltozik az állat viselkedése. Kedvetlenebb, zárkózottabb vagy éppen ingerlékeny, nyugtalan lehet, étvágytalan, de furcsa, undort keltő anyagokat, tárgyakat felfal.
A második, nagyjából 1-2 napig tartó szakaszban, az állat sokkal nyugtalanabb, támad, az idegesség a dühöngésig fokozódik. Ez a szakasz lakásban tartott, jól szocializált kutyáknál akár ki is maradhat (ún. csendes veszettség).
A harmadik szakaszra már a teljes tompultság és a bénulások fokozódása a jellemző. A száj nyitott, az állkapocs lóg, a bénult nyelv előesik, majd a bénulások átterjednek a törzs és a végtagok izmaira is, végül az állat a betegség 5-8., ritkábban a 12-15. napján a lélegző-izmok bénulása miatt elpusztul.
Macskában a veszettség hasonló tünetekkel jelentkezik, a dühöngő szakaszban az állat gyakran fejre támad.
Fertőzött rókákra jellemző, hogy a viselkedészavar szokatlanul „szelíddé” teszi az állatokat, elvesztik félelemérzetüket,falvakba, városokba bemennek, közel merészkednek az emberhez, akár megsimogatni is engedik magukat, ez az állapot azonban váratlanul átcsap agresszivitásba.
Embernél a fertőződés bekövetkezhet veszett állatok marása útján, ritkábban veszett állatok nyálának sebbe, sérült bőrre jutása következtében vagy veszett róka nyúzásakor. A lappangási idő 3-8 hét, de lehet 5 nap és lehet 12 hónap is. Tünetek: a marás vagy fertőződés helye viszket, égő fájdalom ezen a területen, általános lehangoltság, rosszullét. Később fokozott nyugtalanság, görcsrohamok, dührohamok, nyálzás, nyelési nehézségek, tarkómerevség, majd bénulások. A betegség kialakulása a tünetek megjelenése előtt vakcinázással megelőzhető.